Au-pairként az élet Angliában (interjú)

Biztosan emlékeztek rá, februárban született egy post arról a lányról, aki akkor még csak tervezte angliai munkavállalását (a cikket ide kattintva olvashatjátok). Most, májusban már elmondható, hogy kinn él és abszolút felvette a ritmust. Arról beszélgettünk, hogy jelenleg hogyan érzi magát ebben az új szituációban, miként oldja meg a napi feladatait és hogyan futott össze Tom Hardy színésszel.

pocket-money-au-pair-uk.jpg

  • Mennyi ideje dolgozol kinn?

Ma pont egy hónapja, április 5-én költöztem ki.

  • Hogyan érzed magad?

Nagyon jól érzem magam. Újra meg kellett tanulni szívből nevetni, azt hiszem sikerült. Nincs rám telepedő pesszimizmus, nagyon hiányzott már nekem egy ilyen környezet. Életem legjobb döntése volt, hogy kijöttem!

  • Van honvágyad?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs. De egyelőre nem érzem annyira súlyosnak, hogy említést kellene tennem róla. A családom hiányzik, a barátaim hiányoznak - de ahelyett, hogy arra gondolnék "de jó lenne hazamenni hozzájuk", inkább arra gondolok, milyen jó lenne, ha ők is itt lennének.

  • Hány tagú családnál dolgozol?

5 tagú a család, 3 gyermek és a szülők.

  • Hogyan sikerült beilleszkedned?

Szerintem jól sikerült beilleszkednem, persze problémák ilyenkor normális, hogy felmerülnek. Mégiscsak egy idegen család tagja lettem. Nekik is fura, nekem is. De egyre jobban összeszokunk, mindennap érzem, hogy egyre könnyebb.

  • Milyen feladatokat kell ellátnod?

Reggelente elviszem a kislányt a sulijába, délután pedig érte megyek. Igazából a kettő esemény között szinte semmi dolgom. Heti 2x nyelviskolába járok, szóval tanulni is bőven van időm. Este az én feladatom vacsorát főzni magamnak és a 3 gyermeknek (a szülők külön esznek). Szóval a fő feladataim: a kislányt vinni-hozni (tömegközlekedéssel) és vacsorát főzni. Nagyon szerencsés vagyok, sok Au-pair vasal is, mossa az egész család ruháját, kitakarítja az egész házat. Nos, itt takarítónő van, aki még az én szobámat is rendbe teszi, bár nem akarok ennyire elkényelmesedni. A hétvégéim mindig szabadok.

  • Hogyan tudod beosztani az idődet?

Mindenre jut időm, amit szeretnék - különösebb időbeosztás sem kell hozzá. Bár hétköznap mindig itthon vagyok, nem nagyon járok el, pedig megtehetném. Hosszabb programokat hétvégére halasztok, abba belefér minden.

  • Mi volt a legnagyobb nehézség, amivel szembe kellett nézned?

Ez teljesen belső nehézség volt, illetve az is. Bennem játszódik le. Sajnos még mindig sokszor felteszem magamnak a kérdéseket, hogy "Biztosan szeretnek?”, „Biztos jól csinálok mindent?". Pedig itt vagyok, csak jó vagyok. Szóval magammal szembe nézni a legnehezebb. Több önbizalom kell, dolgozok rajta.

  • Miben kell még fejlődnöd?

Szerintem mindig mindenben van hová fejlődni. Ha 3 dolgot ki kellene emelnem: önbizalom, angol nyelvtudás, főzés.

  • Kapsz visszajelzéseket a munkáddal kapcsolatban?

Kapok. Szeretnek és meg vannak velem elégedve. Szerencsére szólnak, ha valamit nem úgy csinálok, ahogyan kellene. Mert ez előfordul bárkinél, a rossz az, ha nem szólnak és rosszul rögzül valami.

  • Milyen egyéb tevékenységeket (tanulás) csinálsz, amikor nem dolgozol?

A helyi nyelviskolába járok heti 2x3 órát. Készülök a Cambridge középfokú nyelvvizsgámra, aztán szeretnék tovább is menni. Jó lenne anyanyelvi szintig jutni, szerencsére a környezet teljesen adott hozzá. Ezen kívül várost nézek, múzeumokba járok, sétálok és buszozok. Imádok buszozni, ráadásul a család fizeti a havi bérletemet (=ingyen buszozok egész London területén, mindegy melyik zóna).

  • Mi az, ami nagyon tetszik kinn?

Sok ilyen van. Talán a legfontosabb az az, hogy itt mindenki a saját dolgával törődik, nem pedig azzal megy el az egész napjuk, hogy ujjal mutogatnak a másikra. Alapvetően optimisták az emberek és nem a bőröd színét nézik, meg nem azt hogy honnan jöttél. Itt csak az számít, hogy milyen ember vagy és veszik a fáradtságot, hogy megismerjenek.

  • Mi az, ami szerinted jobb/hatékonyabb/szebb, mint Magyarországon?

Minden jobban és hatékonyabban működik, de szerintem semmi sem szebb. Itt valahogy nem éreznek eget rengető késztetést arra, hogy szétverjék az oktatás/egészségügyet. Természet földrajzilag és történelmileg is egyébként számomra a Hazám a legszebb. Lehet nekem itt Westminster meg Temze, semmi sem fogható a mi Szent István Bazilikánkhoz és a Dunához.

  • Mi az, ami rosszabbul működik, mint Magyarországon?

Nem tapasztaltam még ilyet. Talán bankszámlát nehezebb nyitni.

  • Mennyi szabad időd van?

Rengeteg. Tulajdonképpen hétköznapokon 10.00 - 14.30 között teljesen szabad vagyok vagy nyelviskolába járok. Utána a vacsora körüli teendők következnek, majd 20.00 körül szoktam feljönni a szobámba. A hétvégéim pedig mindig szabadok.

  • Mivel töltöd ezt az időt?

Sokat tanulok, de tényleg. Nagyon fontos nekem a nyelvtanulás ezért nem veszem lazán. Egyre több barátom van, velük is sok időt töltök. Várost nézünk, moziba megyünk, sétálunk.

  • Sok időd volt turistásodni? Merre jártál eddig?

Annyi időm volt erre, hogy már nem is érzem magam turistának. Bár már nem is vagyok az, hivatalosan sem (3 hétnél többet töltöttem itt, tehát idegenforgalmi értelemben sem vagyok már turista). Többször jártam már Londonban, akkor minden nevezetességet bejártam. Most már csak az igazi eldugott kincseket keresem, vagy amik kívül esnek a belvárostól. Hampton Court például nagyon tetszett, meg egy hindu kolostort is meglátottam Észak-Londonban. Sok helyre szeretnék még menni, van egy múzeum listán, hogy hová kellene még menni.

  • Mikor tervezed a hazalátogatást?

Július végén vagy augusztus elején, amint a család tud nélkülözni.

  • Ha jól tudom, akkor találkoztál Tom Hardyval. Kérlek, mesélj erről a szerencsés véletlenről!

Igen, jól tudod. Volt egy megérzésem, amit követtem és így sikerült belebotlanom. Megláttam a buszról, ahogy a családjával sétál, rögtön leszálltam és összeszedve minden bátorságomat és erőmet, leszólítottam. Nagyon kedves, közvetlen fickó. Még kicsit mindig hihetetlen, hogy a legnagyobb kedvencem konkrétan „egy srác a szomszédból". Nem lakunk messze egymástól, azóta volt egy újabb találkozásunk is és biztosan lesz még, mert itt tényleg elég nehéz kikerülnünk egymást. London nagy, de a mi környékünk viszonylag kicsi és családias. Itt Ő nem Oscar jelölt színész, hanem Tommy, akit errefelé főleg azért tisztelnek és szeretnek, mert itt nőtt fel és sosem akar innen elköltözni.

Oszd meg a cikket, a témával kapcsolatban kommentelj itt vagy a Facebookon, vagy írj a dolgozzmagadon@gmail.com címre! A sértő vélemények moderálásra kerülnek.

A cikkek és tartalmak teljes mértékben a szerző saját tulajdonát képezik. Átvenni csak a szerző engedélyével és megjelölésével lehet. Fotók: Google

d94b4401-c04c-4304-a5d2-1e4fa8a2017f.jpg