Az Ironman, aki nem felejtette el, hogy honnan indult

Nagyon tanulságos és motiváló interjút olvashattok az alábbiakban, melyet egy igazi „dolgozz magadon!” mentalitású emberrel készítettem el. Zsinór Gábor Németországban élő magyar srác, aki munka mellett komoly sporteredményeket ért el triatlonban. Na de hogyan tette mindezt és mik a céljai? Beszél a küzdelmeiről is, valamint arról, hogy mi ad neki erőt és kitartást a mindennapokban. Ugyanis ezek az eredmények nem maguktól születnek meg, komoly szervezést és sok küzdelmet rejtenek magukban. Kihagyhatatlan interjú következik, főként azoknak ajánlom, akik szeretnének motivációt nyerni és gyakran keresik a kifogásokat. Ezentúl nem fogják. 

21077598_1937614173171020_2951037451688658959_n.jpg

Gábor Franciaországban

  1. Hol élsz jelenleg és mivel foglalkozol?

Lassan 4 éve élek Németország Baden-Württemberg tartományában egy kis városban, Gosheimban. CNC esztergagépek beállításával és kezelésével foglalkozom. Sikerült a szakmában elhelyezkedni, mint CNC Programozó, CAD-CAM Informatikus-technológus.

  1. Honnan indultál?

Újszilvási lakos vagyok, ott nőttem fel. Tápiószőlősön Szűcs József egyéni vállalkozónál dolgoztam iskola és sport mellett.  Neki sokat köszönhetek munka terén.

  1. Mióta sportolsz és milyen sportokat űztél eddig?

A triatlon előtt aktív motocross versenyző voltam.  Igazából 4 éves korom óta motoroztam. Versenyszerűen csak 15 évesen kezdtem el. Az szinte kitette a mindennapjaimat. Sok időt, pénzt és energiát igényelt, de szerencsére a sikerekkel kárpótolt. Például Magyar Köztársasági Kupa Bajnokságon és szerbiai nemzetközi versenyen is voltam már 1. és 2. helyezett.

  1. Hogyan esett a választásod a triatlonra?

A motoros karrierem végén terveztem már azt, hogy egyszer IRONMAN leszek. Majd mikor végeztem a motocrosszal, onnantól nem igazán sportoltam aktívan. Azért hébe-hóba kerékpároztam, úsztam, futottam, kondiztam.  Így terveztem, hogy ezeket összerakom és így lesz a triatlon, hiszen ehhez a sporthoz csak én kellek. (naivan akkor még azt hittem). Akkor egy eléggé nehéz időszakban voltam. 2014-ben jöttem ki Németországba. Itt újra elkezdtem motorozni, de csak hobbi szinten. Mellette ugyanúgy úsztam, kerékpároztam, futottam, kondiztam.  Lefutottam három Budapest Maratont, háromszor átúsztam a Balatont (5,2km), egyszer kerékpároztam fel a Mátrába (210 km), négyszer körbetekertem a Bodensee-t, ami 3 országot érint és 200 km hosszúságú. Eddigi legnagyobb távom 1 nap alatt 286 km, 2 nap alatt 380 km. Szóval mindig is sportoltam valamit és szeretem a kihívásokat. De 2016-ban határoztam el, hogy a triatlont választom és felhagyok az extrém sporttal. Sajnos volt egy autóbalesetünk és akkor értékeltem újra az életem. Majdnem meghaltunk, nagyon megijedtem, pedig nem vagyok egy ijedős ember. Szögre akasztottam a sisakot. Nagyon hiányzik a motocross, de nekem dolgoznom is kell és elég volt a sérülésekből. Így kezdtem el triatlonozni. 

21151604_1937614206504350_2272848843030560485_n.jpg

  1. Mennyit és hogyan edzel egy héten a felkészülési szakaszban?

Egyedül élek, két műszakban dolgozom, majd munka után jönnek az edzések (úszás, futás, bringázás, kondizás) és csak ezután következik a vásárlás, mosás, főzés, takarítás. Heti 6 napot edzettem, abból volt, hogy 4 nap 2 edzésen is részt vettem. Jön a kérdés, hogy hogyan tudtam megoldani mindezt!? Délelőtt dolgoztam, munka után egyből futni mentem (terepen, padon) vagy bringáztam, majd következett egy kis házimunka, este pedig úszás vagy kondi. Ha délután dolgoztam, akkor korán keltem és a reggeli órákban voltak az edzések, utána a többi dolgom. Sokszor volt, hogy este 10 után volt a fejlámpás futásom, vagy a görgős bringázás a pincében. Hétvégén csináltam a teljes triatlon edzéseket. Rengeteg áldozattal jár. Míg mások fesztiválon, strandon, nyaraláson voltak, én minden vasárnap reggel 5:30 - kor keltem. Szombaton valamikor meg este 9-kor az uszodában voltam. Lelkileg is nagyon nehéz volt. De megérte! Sok mindenre megtanított ez a sport. Alázattal kell csinálni, mert akár az egészségem is foroghat kockán.

  1. Milyen versenyeken vettél részt eddig és milyen eredménnyel?
  • 3x Budapest Maraton
  • 1x Milano Maraton (3 óra 10 perc)
  • 1x Vichy Ironman (10 óra 59 perc)
  • 1x Budapest Ironman 70.3 (5 óra 25 perc)
  • 1x Balatonman Balatonkenese (féltáv, 5 óra 05 perc, 12. helyezett)
  • 1x Balatonman Balatonfüred (féltáv, 5 óra 17 perc, abszolút 9. helyezett, korosztályomban 2. helyezett)
  • 1x Salzburg féltáv triatlon (5 óra 2 perc)
  • 1x Stockach Olimpiai triatlon táv (2 óra 30 perc)
  • 1x Tuttlingen triatlon sprint táv
  • 1x Schömber terepduatlon törött kézfejjel
  • 3x Félmaraton (a legjobb időm 1 óra 27 perc)
  • 1x Sarud Intersport (28 km futás, 1. helyezett)
  • 3x Balaton átúszás
  • és sok más kisebb futóverseny

21150239_1937614253171012_1332190286821262322_n.jpg

  1. Szereztél sérüléseket? Ha igen, akkor miket?

A triatlon alatt komoly sérülésem még nem volt.  Csak kétszer estem bringával. Egyszer egy kutya miatt, ott csak horzsolásokat szereztem, a kutyának kutya baja se lett. Másodszorra munkába menet csúsztam el és eltörtem a kézfejem.  Ennek ellenére részt vettem egy terepduatlonon.
A motorozásom alatt viszont sok sérülést szereztem. Bordarepedések, csukló-, ujj-  és kulcscsonttörés (műtötték is), súlyos agyrázkódás, nyakcsigolya sérülés, jobb térdemben műanyag keresztszalag van és porcleválás, a bal oldaliban pedig részleges szalagszakadás.

  1. Mennyire nehéz összeegyeztetni a munkáddal az edzéseket?

Szerencsém van, mert nagyon jól össze tudom hangolni a kettőt, munkahelyem is jól fogadja, valamint kezeli.

  1. Hogyan fogadják a kollégák a sikereidet?

Nagyon jól, örülnek neki, és ha tudnak segítenek. Csodálkoznak, hogy milyen távokat teszek meg, gyakran mondják, hogy brutális, amit én csinálok és hogy ez nem normális.
A sikereim miatt sajnos lettek irigyeim is, de ők már egyáltalán nem érdekelnek. Volt 1-2 barát, aki fontos volt számomra, de rá kellett jönnöm arra, hogy nem mindig az a barát, aki a szemembe mosolyog.

  1. Mi motivál téged a mindennapokban?

Hm, ez egy fogós kérdés! Pontos válaszom nincs, illetve nem tudom! Talán a sport tölt ki egy űrt az életemben vagy csak mert bizonyítani akarok magamnak. Aki ismer az tudja, hogy nem elégszem meg azzal, amit már megcsináltam, mindig fentebb teszem a mércét. Talán a következő kihívás motivál a mindennapokban.
Az edzéseken pedig mindig más motivál.  Például, hogy hogy milyen jó lesz, ha majd teljesítem a versenyt, mások is edzenek és küzdenek akár sokkal nehezebb körülmények között. Kicsit más vagyok ezzel, mert nem a kocsmában ülök, egyedül jutottam el eddig és gyakran eszembe jut az is, hogy milyen jót fogok enni vagy aludni edzés után. Ami a legtöbbször motivált az egy 5 éves kislány, aki a napokban lett újra egészséges. 10 hónapig küzdött a leukémiával és legyőzte.  Láttam az elejétől a végéig, hogy milyen fájdalmakat kellett leküzdeni és elviselnie. Úgy voltam vele, hogy nehogy már én ne tudjak kikelni a fotelból és 2-3 órás edzést vagy távot végigcsinálni. Nehogy már ekkora kihívás legyen, mert nekem éppen fáj a lábam vagy nincs kedvem. Hiszen, ha nem küzdök nincs eredmény. Noémi minden percben az életéért küzdött, én meg csak egy éremért.  Nagyon sokszor ő adott erőt nekem! Mert ő az egyik legerősebb 5 éves kislány a világon.  Meg persze az első és még az egyetlen anyagi támogatóm, aki 2 euróval támogatta a cipő vásárlásomat. Igaz, azt a pénzt sosem fogom elkölteni, nagyon sokat jelent számomra. Az számított igazán, hogy mosolygott és megköszönte amit tettem értük. Hozzáteszem azt mondta, hogy „anyának a pénzéből adom, mert az én játékpénzem többet ér”. Nekem pedig az, hogy meggyógyul! 

  1. Voltál-e már mélyponton és gondoltad azt valaha, hogy abbahagyod?

Igen, voltam. Aki külföldön él az tudja, hogy milyen érzés a szeretteitől távol lenni. Mikor jól esne egy ölelés, egy vacsora vagy egy jó beszélgetés egy hosszú nap után. Néha lelkileg nagyon megviselt. Például amikor letekertem 100 km-t munka után és még vacsorát kell csinálni, holnapra összerakni az ételt és még kiteregetni, akkor néha elgondolkoztam, hogy kell ez nekem!? Igen, a magánéletem sajnos nem a legjobb és ez kihat az életemre. Nekem nem csak a sport az életem, ha kell változtatnék. Most csak azért tölt be nagy szerepet az életemben mert van rá kapacitásom.  Majd, ha úgy alakul ez persze változni fog.
Olyan is előfordult, hogy nekiindultam, futok 30 km-t és 2 km után megálltam, leültem és a sírás kerülgetett, hogy nem bírom tovább, kész, elég volt. Ilyenkor hazasétáltam logó fejjel és csak gondolkodtam, hogy mi lenne a helyes vagy mit is rontottam el. Majd otthon csokoládét ettem nutellával meg egyéb egészségtelen dolgot és lefeküdtem aludni. Másnap már újult erővel és kitisztult fejjel folytattam tovább.  Ez ugyanígy volt úszásnál és kerékpározásnál is. Volt olyan is, hogy verseny után végig hisztiztem az utat, hogy elfáradtam, fáj mindenem, nem megy nekem, abbahagyom, én ezt nem csinálom. Rá 1 hét múlva neveztem az Ironmanra. Szerencsére tartották bennem sokan a lelket, hogy meg tudom csinálni és ez is már nem minden napi teljesítmény, hogy eddig eljutottam. Szóval igen, volt testi és lelki mélypontom is. De sosem adtam fel. 

  1. Mik a jövőbeni céljaid?

Nem nagyon szoktam erről beszélni, de most kivételt teszek. Szeretnék Maratont 3 órán belül teljesíteni, Ironman 70.3-at 5 órán belül (táv: 1.9km/90km/21km), Ironman távot (3.8km/180km/42km) 10 órán belül. Ami a legfőbb célom, hogy indulási jogot szerezzek Hawaii-ra, a világbajnokságra. 

További sikereket kívánok! :)

Amennyiben napi szinten érdekelnek információk a munka világából, csatlakozz zárt Facebook csoportomhoz, melyben bátran felteheted a kérdéseidet, hozzászólhatsz a témákhoz vagy reklámozhatod álláslehetőségeidet.

Ha elakadás van az életedben vagy szeretnéd a céged HR folyamatait optimalizálni, akkor keress elérhetőségeimen.

 Somlyai-Sipos Szilvia
HR- és karrier – tanácsadó
Life & Business Coach

dolgozz_magadon_logo_1.jpg