A munkaerőhiány és amiről soha nem esik szó

Nincs olyan hónap, hogy ne lenne szó a munkaerőhiányról a médiában. Az okokat boncolgatják, hogy vajon a kereslet és a kínálat miért nem talál egymásra. Két állandó indok merül fel. Az egyik az, hogy a munkanélküliek többsége alulképzett, tehát nem tudja ellátni az adott munkakörben meghatározott feladatkört. A másik ok demográfiai: aki alkalmas lenne a feladatok ellátásra, az Magyarországon belül nem akar költözni. Amennyiben hajlandó költözni, akkor viszont Németországban vagy Angliában dolgozik. Ez egyaránt igaz a szakmunkás és a diplomás munkavállalókra is.

employment2.jpg

Ha más tekintetben nézzük a dolgot, akkor láthatjuk, hogy ezek a mutatók valójában egyoldalúak. Pusztán a munkáltatók szemszögéből vannak vizsgálva. Általában a lényeg ezzel összefüggésben kimarad. Munkaerőhiányról beszélünk, de mi a helyzet azokkal, akik munkát akarnak vállalni, de nem találnak maguknak megfelelőt? Az alacsony bérek és a rossz munkakörülmények nagy mértékben okozzák azt, hogy a kereslet és a kínálat nem találnak egymásra. Ezt valahogy mindig elfelejtik megemlíteni a cikkek, tévéműsorok. Végső elkeseredettségükben sokan nem mennének külföldre, ha megkapnák azt a fizetést és munkakörülményeket, mint amit Nyugat-Európában tapasztalnak mások.

Mi lenne a megoldás? Egy olyan átképzés, felnőttképzés, program, mely a munkanélküli embereknek tanítana új szakmát, melynek van felvevőpiaca. Ezek után következik a megbecsültség erkölcsileg és anyagilag. Tehát minél több támogatást nyújtani azoknak, akiknek nincs munkájuk, vissza kell őket forgatni a munkaerőpiacra. Változtatni azon, hogy a cégek ne éhbérért alkalmazzanak munkaerőt (havonta több alkalommal hétvégi, éjszakai munkarendben, napi 12-15 órában – ezt nem bírják a munkavállalók).

Probléma még: Előfordulhat, hogy a vállalatok 1-2-3 havonta találnak újabb munkaerőt (kénytelenek, mert folyamatos a fluktuáció), de egyszer ezek az emberek is elfogynak. Időt és energiát kell befektetni a betanításukba, azonban ha folyamatosan cserélődnek a munkavállalók, akkor a vállalat sem tud hosszú távon gondolkodni, a teljesítményére is negatív hatással van. Nem is beszélve arról, hogy aki egy olyan vállalatnál dolgozott, amelyik embertelen munkakörülményeket biztosított vagy bármilyen atrocitás ért (ez sem ritka), annak a cégnek biztosan nem viszi tovább a jó hírét. Az sem egy jó taktika, hogy leállásoknál 1-2-3 hónapra elküldik az alkalmazottat, majd újból megkeresik, hogy dolgozna-e ismét náluk. Ez főként olyan területeken veszélyes, ahonnan már egyébként is elszívták a munkaerőt.

Oszd meg a cikket, a témával kapcsolatban kommentelj itt vagy a Facebookon, vagy írj az info@dolgozzmagadon.hu címre! A sértő vélemények moderálásra kerülnek. 

A cikkek és tartalmak teljes mértékben a szerző saját tulajdonát képezik. Átvenni csak a szerző engedélyével és megjelölésével lehet. Fotók: Google

dolgozz_magadon_logo.jpg