Te dolgoznál ingyen? - Az önkéntes munka és ami mögötte van

Martin Tamás többedmagával a Kismaszat Állatmentő Csapat oszlopos tagja és aktív állatmentője, nem mellesleg friss édesapa. Amit ő és a csapat tesz nap, mint nap, az lélegzetelállító. Erőn felül, időt, energiát és költséget nem ismerve harcolnak azért, hogy életeket mentsenek. Az állatok mentését és az örökbefogadási procedúra levezetését is önkéntes alapon, általában civil emberek, ingyen, szinte saját fizetésüket is feláldozva végzik. Ez egy olyan elhivatott szakma (mert szerintem az!), melynek nagyobb támogatást, tiszteletet és elfogadottságot kellene érdemelnie. Nem csak állatokon lehet segíteni, hanem időseken, elmaradott térségek lakóin, betegeken és gyerekeken egyaránt. A lehetőségek tárháza végtelen, azonban ezt csak úgy lehet csinálni, ha valaki igazán elszánt és valóban szívén viseli a rosszabb sorsú életeket. Mert segíteni mindig lehet! Ezáltal te is értékesebb leszel, és rengeteg tapasztalattal gazdagodsz. Te vállalnád? Gyere és ismerd meg Tamás mindennapos harcait és örömeit!

dog-adoption.jpg

Mielőtt rátérnénk az interjúra, itt engedjetek meg egy kis személyes beszámolót. 7 hónapja követem nyomon Tamásék tevékenységét. Ugyanis az ő segítségükkel fogadtam örökbe a Vácikai Cerberus Alapítványtól (Paks) keverék kutyusomat, Cetlit. A menhelyre úgy került be, hogy valaki bedobta a kerítésen át. Amikor az örökbefogadáson gondolkodtam, fejben megvoltak a ’paraméterek’ és előtte is sokat leveleztem Tamással, vártam a számomra legmegfelelőbb kutyusra. Sorra vettem, hogy vajon én milyen kutyust tudnék nevelni, kiért tudnék felelősséget vállalni és 5 éves cicám hogyan fogadja majd a változást. Egy hétfői napon, amikor a Hope Online Facebook oldalán megláttam Cetli fotóját, az addigi terveimet gyorsan fiókba söpörtem. Azonnal hívtam Tamást és a város másik végébe rohanva aznap este már együtt sétáltattuk Cetlit. Tamásék péntek este egy örökbefogadói nyilatkozat keretében (pont a születésnapomon, csak hogy még kerekebb legyen a sztori, és ami még érdekes, Tamás születésnapja is erre a napra esett) rám bíztak egy kis életet. Cetli születésnapját is ettől az időponttól számítom. Tamás rendkívül segítőkész volt és minden fontos tudnivalót közölt, mielőtt ekkora felelősséget bízott volna rám. Az örökbefogadás előtt Cetli körülbelül két hetet töltött Tamásnál azért, hogy örökbeadás előtt szocializálják, kicsit összeszedje magát. Azonban ők sem számítottak arra, hogy ilyen hamar gazdára lel. 5 kg-os súllyal hoztam el, mára már 9 kg-os. Az összeszokásunk elején voltak apró kudarcok, de hihetetlen, hogy mennyire figyelmes, könnyen tanítható és érzékeny lelkű kiskutyussal van dolgom. Természeten a saját történetem csak egy a sok közül, és örömmel hallom a kutyát sétáltató ismerőseimtől, hogy bizony az ő kis blökijük is mentett.

cetli_1.jpg

Ezeket a fotókat pillantottam meg először Cetliről, amikor is szerelembe estem.

  1. Mivel foglalkozol jelenleg az állatmentésen kívül és ezt hogyan tudod összeegyeztetni az önkéntes munkával?

Idén lesz 11 éve, hogy a BKV Mozgólépcső Szakszolgálatnál dolgozom, emellett gyakorló apukaként is igyekszem jól teljesíteni, illetve heti két alkalommal sportolok, hisz nem árt formában maradni. Mint minden mentőtársam, így én is igyekszem a munka és család mellett minél jobban kihasználni a lehetőségeimet, időmet.

  1. Miért választottad szívügyednek az állatmentést?

Az igazság az, hogy véleményem szerint ez csak részben választható. Hiszen észre sem veszed és nyakig benne vagy. Mióta csak az eszemet tudom, szeretem az állatokat és a természetet! Sokszor vittem haza kutyust és cicát sérülten, éhesen, fázva. Akkor még szó sem volt állatmentésről! Egyszerűen azt tanultam otthon, hogy ez így helyes! Az egész hat éve kezdődött egy kölyök kutyussal, akit befogadtam egy kis időre, míg gazdit találunk neki (a kutyust Joey-nak hívják, azóta is társam jóban, rosszban). Ő az, aki nagyban hozzájárult, hogy egyszer csak egy önkéntes segítő napon találtam magam a Zöld Sziget állatmenhelyen. Amit ott tapasztaltam azonnal magával ragadott! A sok-sok árva állat, akik mind jobb életet, családot érdemelnének. Az önkéntesek, akik ott voltak mind csupa szív ember! A nap végén fáradtan és piszkosan, de boldogan tértem haza, így akkor már tudtam, hogy nem állok meg ennyinél!

  1. Mit ad neked az önkéntes munka, mivel leszel több általa?

Nagyon sok mindent köszönhetek annak, hogy önkénteskedni kezdtem! Kiváló embereket ismerhettem meg, többükkel nagyon jó barátság alakult ki. Páran pedig már szinte egy családot alkotunk. Emellett nagyon sokat tanultam magamról, az állatokról, és úgy általánosságban is. Gazdagabb lettem megszámlálhatatlan kalanddal, felejthetetlen pillanattal, örömteli illetve szomorú perccel. Azt gondolom értékesebb ember lettem ezáltal!

13533232_1238018136210675_9004800015983296310_n.jpg

Martin Tamás

  1. Jelenleg mennyi kisállatot gondozol?

A csapatunk gondozásában jelenleg 40 mentvény van!  Én most a 4 saját kutyánk és 2 macskánk mellett (természetesen mind mentett) 2 kutyusról gondoskodom. Lehetőségeim egyszerre maximum 3 mentett kutya gondozására elegendőek. A napokban két ideiglenesem is gazdihoz költözött, ezért épp üresedés van, de sajnos már most több kiszemelt van a hely betöltésére.

  1. Mi ezzel a cél?

Fő célunk minél több rászoruló állatot, a nekik legmegfelelőbb családhoz juttatni, esetenként az elveszett állatokat családjuknak visszajuttatni. A mentvényeinkkel töltött időt pedig igyekszünk minél jobban kihasználni. Chippeltetjük (ha nincs), oltatjuk, ha szükséges kezeltetjük őket. Sokak szocializációs, viselkedési problémákkal kerülnek hozzánk, velük is igényeiknek megfelelően foglalkozunk, ha kell szakembert bevonva, tanácsot kérve. Gyakori eset, hogy ez idő alatt tanulják meg, hogyan kell családban élni. Emellett ha tudunk, támogatunk menhelyet, hirdetjük az állatvédelem fontosságát, rendezvényeken veszünk részt.

  1. Kizárólag kutyusokat mentetek?

Természetesen nem, bár mentvényeink túlnyomó része kutya illetve cica, de volt már dolgunk madarakkal, nyulakkal, sünivel, teknőssel, sőt segítettünk gazdit keresni már óriáscsigáknak is.

  1. Milyen folyamaton keresztül tudtok gazdihoz juttatni egy kutyust?

Miután hozzánk kerül egy kutyus, elkezdjük megismerni. Ha tudunk információkat az előéletéről, akkor az alapján már el tudjuk kezdeni megfogalmazni a gazdi kereső hirdetések szövegét, melyet képekkel egészítünk ki. Ezt a hirdetést igyekszünk aztán minél több csatornán keresztül a lehető legtöbb emberhez eljuttatni. Mikor jelentkezik egy gazdi jelölt, általában telefonon vagy neten keres meg minket. Kapcsolatfelvétel után feltesszük az ilyenkor "szokásos" kérdéseinket, és igyekszünk a felénk érkező kérdésekre is tartalmas, kielégítő válaszokat adni. Ezután, ha jól alakul a beszélgetés, megbeszélünk egy találkozót ahol mentvényünk és az érdeklődő találkozhat, elkezdhetnek ismerkedni. Természetesen ezt mi is figyelemmel kísérjük, hogy milyen a gazdi jelölt, hogyan viselkedik, miként reagálnak az állattal egymásra. Legoptimálisabb esetben, ha mindkét fél szeretné, és mi is meg vagyunk győződve arról, hogy rendben lesz minden, akkor akár ki is tölthetjük a szükséges papírokat és megkezdődhet a 30 napos próbaidő. Van, amikor erre csak több találkozás után kerül sor. Előfordul, hogy mi visszük ki új családjához védencünket. Természetesen itt még nem ér véget kapcsolatunk, örökbefogadás után sem vesszük le szemünk mentvényeinkről. Igyekszünk időről-időre tartani a kapcsolatot a tőlünk örökbe fogadókkal, igényt tartunk rá, hogy védenceinket esetenként meglátogathassuk, meggyőződve arról, hogy minden rendben megy. Természetesen, ha szükség van rá, szívesen segítünk is, tanácsot adunk, vagy egyszerűen csak örülünk a gazdikkal. Itt is szeretném megköszönni minden felelős gazdinknak, hogy mentvényeink közül választott, és sok szeretettel várjuk azokat, akik szeretnék megnyitni szívüket egy kis árva felé!

13533249_1237325726279916_7624058638274545204_n.jpg

Tamás gondozásában lévő kutyusok.

  1. Hogyan zajlik egy mentés? Kaptok egy telefonhívást és nekivágtok az ismeretlennek?

Igen pontosan! Na jó, nem teljesen, és nem mindig, de megesik. Nagyon sokszor fordul elő, hogy telefonon kérnek segítséget egy éppen elkapott kóborkának, vagy egy sérült kutyusnak. Ilyenkor általában azt szoktuk kérni, próbálják egy helyen tartani az állatot (természetesen a saját, az állat, valamint a környezetük testi épségének veszélyeztetése nélkül). Igyekszünk megtudni mindent az állatról,  amit csak lehet.  Hogyan viselkedik, mekkora termetű, sérülés látható-e rajta, milyen állapotban van. Főként kertes övezetben fordul elő, hogy csak egy "önsétáltató szökevénnyel” van dolgunk, aki már akkor hazamegy mikor mi még el sem indultunk a befogására. Amennyiben ez nem így van, akkor el kell kezdeni szervezni a befogást, mentést. Amint megvan az állat, először leellenőrizzük a chipet. Ha van benne és megfelelően regisztrált, akkor azon nyomban megpróbáljuk felvenni a kapcsolatot a gazdával! Ha nincs, vagy nem regisztrált, akkor bonyolultabb a dolog. Először a környéken érdeklődünk, hátha felismeri valaki. Ha nem járunk sikerrel, akkor ideiglenes befogadót kell intézni neki, illetve irány az állatorvos, hogy először átmenjen egy állatorvosi ellenőrzésen, parazitamentesítésen! 2 hét karantén után bekerül gazdi keresőink közé! Természetesen ezen kívül még számos módja van annak, hogyan kerülhet egy állat a gondozásunkba! Jó párszor előfordult már, hogy csapatunk tagjai találtak segítségre szoruló állatot jártukban-keltükben! Nem ritka, hogy gyepmesteri telepekről vagy kevésbé preferált menhelyekről hozunk ki olyan állatot, akinek onnan jóval kisebb esélye lenne gazdisodni! (Pl.: Cetli, a te kutyusod). Volt már olyan eset is, amikor a volt gazdi kérte, hogy vigyük el az állatot. Sajnos civilként nekünk is korlátozottak a lehetőségeink, helyeink elfogynak, tartozásunk az állatorvosunknál rendre több tízezres nagyságrendű. Sajnos sokszor nem tudunk segíteni, de szerencsére vannak, akik segítik munkánkat. Hiszem, hogy egyre többen leszünk és sok-sok bajba került kis életet tudunk együtt biztonságba helyezni!  Egy állatnak, aki az utcán egyedül kóborol, elhagyottan lehet, hogy te, mi vagyunk az utolsó esélye az életre! Ne fordítsd el a fejed, segíts, vagy kérj segítséget bátran!

  1. Mi volt a legszomorúbb esetetek?

Egy Kyra nevű németjuhászt tudnék kiemelni. Kyrát szó szerint lekönyörögtük láncról a volt "gazditól" miután egy barátunkat megkeresték, hogy a kutyus már felállni sem tud a lánc végén. Tudtuk, ha kivárjuk a hivatalos utat, a rendőri, jegyzői intézkedést, akkor már késő lesz. Kyrát sikerült elhoznunk, persze késő este lett mire hazaértünk. Első éjjel rendelő hiányában egy állatorvos barátunk, mentőtársunk a saját konyhájában infúziót kötött be neki és felette görnyedt egész éjszaka. Másnap természetesen mentőtársunk, Kyra ideiglenes befogadója azonnal kórházba vitte a kutyát. A diagnózis gennyes méhgyulladás, szövődményekkel, hasi műtét várt rá. Ezután minden nap injekcióra és infúzióra kellett vele visszajárni. Felváltva jártunk társunknak segíteni, Kyrát ellátni, kísérni orvoshoz, és tartani bennük a lelket! Sajnos a történteket követően Kyra elment. Olyan hosszú ideig állt fenn nála a gennyes méhgyulladás, hogy teljesen tönkretette a szervezetét. Egyik kezelés után hazaérve összeomlott. Társaink hiába rohantak vissza vele a rendelőbe, Kyra már feladta. Ebbe az egész csapat belerokkant. Emellett tudnánk még sorolni a történeteket. Sajnos sokszor későn érkezünk. Minden elvesztett életbe kicsit mi is belehalunk.

  1. Mi volt a legörömtelibb mentés?

Nagyon sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, hogy mit is válaszoljak, melyik mentvényünket emeljem ki. Nem jutottam dűlőre, egyszerűen minden sikeres mentés hatalmas öröm! Legyen az altatás elől kihozott, gyepmesteri telepről mentett, láncról vagy szaporítótól elhozott, betegen vagy legyengülve megtalált, utcán befogott, vagy rossz tartási körülményekből elhozott, illetve bármely más ok miatt gondozásunkba került, megmentett kis élet. Mind siker sztori! Kicsit álmodozva és a távoli jövőbe tekintve a legörömtelibb mentés számomra az "utolsó mentés" lenne, ha aztán már nem lenne rászoruló kis élet, csak boldog kedvencek a gazdik oldalán!

  1. Vannak-e kritikusabb időszakok? Gondolok itt például a szilveszterre.

Igen sajnos egyértelműen! Ilyenek pl. szilveszter és az augusztus 20. Ezenkívül egy-egy nagyobb vihar idején is megugrik az elkóborolt, elveszett kutyusok száma. A viharokra sajnos nem minden esetben lehet felkészülni, viszont az előre látható, előbb említett dátumokra alaposan felkészülünk! Az elmúlt években alakult egy állatvédelmi ügyelet, mely szilveszterkor és augusztusban is aktívan ment. Ilyenkor szervezetekkel, szintén civil állatvédőkkel, állatbarátokkal egymást segítve dolgozunk azon, hogy minél több állaton tudjunk rövid időn belül segíteni. Sajnos ezek az ünnepek nekünk nem az ünneplésről szólnak, pedig sokkal jobb lenne a helyzet, ha minden állattartó felelősségteljesebben odafigyelne házi kedvence biztonságos elhelyezésére ezekben az időszakokban is!

13418968_1228924210453401_269988507722770409_n.jpg

Martin Tamás

  1. Milyenek az örökbefogadók? Könnyű velük együttműködni?

A jelöltekkel sokszor nem egyszerű, sokan nincsenek tisztában vele, hogy egy mentettnek milyen kiadásai vannak. Sorolhatnám: üzemanyagköltség a fuvarok során, állatorvosi költségek, parazita elleni védelem, napi ellátás stb. Ezeknek a költségeknek általában csak egy részét, az oltást és az ivartalanítást szoktuk elkérni. Sokszor azonban ez is gondot jelent, annak ellenére, hogy mindenkinek felhívjuk a figyelmét a tényre: egy állat kiadásokkal jár! Problémás szokott még az lenni, amikor a nem megfelelő jelentkező nem érti miért is utasítjuk el. Sokszor nem értik meg, hogy védenceinknek törekszünk a legideálisabb otthont megkeresni!

  1. Mit tanácsolsz az örökbefogadó gazdiknak?

Én mindenkinek azt javaslom, ha társat, családtagot szeretne, akkor mindenképp az örökbefogadás mellett döntsön. Elcsépelten hangzik, de mikor belenézel a választott állatkád szemébe, végigfut rajtad a hideg "igen életet mentettem". Méghozzá nem is egyet, hiszen saját választottad által még egy életet mentesz, hisz az ő helyére új, rászoruló kis lélek érkezhet! Mindemellett ezt a döntést nagyon meg kell fontolni! 10-15 év felelősséggel jár, néha egy kis idegeskedéssel, aggódással, anyagi megterheléssel fűszerezve. Cserébe viszont felbecsülhetetlen az, amit kapunk. Egy nálunk sokkal tisztább, nemesebb társat, barátot, családtagot.

  1. Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak ebben a munkában?

Talán a lelki részét, meg kell tanulni feldolgozni a tragédiákat, és el kell fogadni, hogy nem lehetünk ott mindig mindenhol, nem segíthetünk sajnos mindenkin. Ez nagyon nehéz dolog, amikor nem alszol, mert azon agyalsz, hogyan tudnál még ennek-annak segíteni. Amikor esetleg csak pár órát alszol, mert cumiztatnod kell az apróságokat, vagy egy beteg mellett virrasztasz. Arról nem is beszélve, ha az éjszaka közepén kell rohanni orvoshoz, vagy munkában egész nap azon idegeskedsz, hogy a kis beteg mentvényed ne legyen rosszabbul, mire hazaérsz.  Mentvényeink nagy része sajnos igen rossz állapotban, betegen vagy sérülten kerül hozzánk, ez magában hordozza a tragédiát! Mivel minden mentvényünkre sajátként tekintünk, így mind az örömteli, mind pedig a tragikus pillanatokat magunkénak érezzük! Ezt nagyon sokszor nem egyszerű kezelni! Ehhez adódik hozzá a fáradtság! Mint már mondtam civilek vagyunk, dolgozunk, családunk van, és ugyan úgy küzdünk a hétköznapokkal, mint bárki más. Erre jön rá védenceink ellátása, újabb mentések szervezése. Azonban megéri minden boldogan csillogó szempárért.

  1. Mit tanácsolsz annak, aki önkéntes munkát szeretne végezni?

Ha szeretnél segíteni, akkor fogalmazd meg magadban, hogy kinek és miben tudsz hasznára lenni, aztán ne tétovázz, vágj bele!  Hidd el, segíteni, tényleg jó!

cetli_2.jpg

Cetli immár boldog és szerető családban.

  1. Mire kell figyelnie annak, aki a házi kedvencével tervezi utazását/nyaralását?

Véleményem szerint minden utazás/nyaralás jó, ha úgy kezdődik, hogy tájékozódunk arról a helyről, ahová indulni készülünk! Ha külföldre utazunk, jóval előtte érdemes felkeresni állatorvosunkat, aki tájékoztatni tud minket, mik azok a szükséges lépések, melyeket indulás előtt mindenképp meg kell tennünk!

  • Elővigyázatosságból érdemes feltérképezni a helyi állatorvosokat, illetve egy alap elsősegélycsomagot összekészíteni!
  • Ellenőrizzük kutyánk chipje megfelelően regisztrált, naprakész legyen! A megadott telefonszámokon legyünk elérhetőek!
  • Gondoskodjunk kutyánk nyakörvére, hámjára megfelelően rögzített, strapabíró bilétáról! Ezen szerepeljen az állat hívóneve valamint a gazdi telefonszáma!
  • Oltási könyv mindig legyen nálunk! Ellenőrizzük érvényesek-e kutyánk oltásai!
  • Frissítsük kedvencünk kullancs, illetve szúnyog elleni védelmét! Mindig legyen nálunk kullancs eltávolításához megfelelő eszköz!
  • Mindig legyen nálunk friss víz, a nagy melegben fokozottan figyeljünk kutyánk hűtésére!
  • Utazás közben fokozottan figyeljünk a járda, úttest hőmérsékletére! A napon felforrósodott járda súlyos égési sérüléseket okozhat! Érdemes kipróbálni a tenyértesztet! Ez abból áll, hogy tenyerünket az úttestnek, járdának nyomjuk pár másodpercig (~10-15mp). Amennyiben ez nekünk kellemetlen, az a kutyusunk tappancsát is égetni fogja!
  • Mindig legyen nálunk szájkosár, sok helyen egyébként is kötelező! Érdemes olyan szájkosarat beszerezni, amiben kutyánk "lihegni" tud, így ezzel hűteni is tudja magát!
  • Gondoskodjunk mindig megfelelő mennyiségű ürülékfelszedő zacskóról! Javasolni szoktam, legyen nálunk zsebkendő, illetve háztartási papírtörlő, ha esetlegesen kicsit folyósabb lenne a végtermék, illetve hányás esetére!
  • Ha fürdeni megyünk kutyánkkal, figyeljünk arra, hogy felhevült testtel, illetve teli hassal ő se menjen vízbe!

Az állattartás felelősséggel jár! Kétszer is gondold meg, mielőtt vásárolsz vagy örökbe fogadsz egy kis életet! Amennyiben tájékozódni, segíteni, támogatni vagy örökbe fogadni szeretnél, akkor a Kismaszat Állatmentő Csapattal és Tamással is a következő elérhetőségen itt tudod felvenni a kapcsolatot. 

Oszd meg a cikket, a témával kapcsolatban kommentelj itt vagy a Facebookon, vagy írj az info@dolgozzmagadon.hu  címre! A sértő vélemények moderálásra kerülnek.

A cikkek és tartalmak teljes mértékben a szerző saját tulajdonát képezik. Átvenni csak a szerző engedélyével és megjelölésével lehet. Fotók: Googledolgozz_magadon_logo.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

http://dolgozzmagadon.blog.hu/api/trackback/id/tr748911110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Szerző

Motiváció ・Kitartás ・Eredmény ・Siker

Munkám során, amikor az embereknek segítek, akkor a fentebb felsorolt 4 szempontot képviselem. Ugyanis egyik sem létezhet a másik nélkül. Mind a négy összetevőt meg kell élned, így érzed igazán, hogy amit elértél azzal elégedett vagy és keményen megdolgoztál érte. 
A motiváció elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki kitartson a kitűzött céljai mellett. Ha az ember motivált és van elég kitartása, akkor az eredmény sem várat magára, így születik meg a siker, amely megadja a hajtóerőt ahhoz, hogy tovább csináld azt, amiben eddig is hittél. Ha te is szeretnél továbblépni és fejlődni, sikereket megélni a munkádban és a magánéletedben egyaránt, akkor jó helyen jársz.

Sikeres karrierépítést kívánok!
Somlyai-Sipos Szilvia 
karrier coach, karrier tanácsadó
www.dolgozzmagadon.hu

szilvi3_3.jpg